Egy bi férfi vallomásai

7. osztályos voltam, már elmúltam 13 éves, amikor az egyik lyukas órán - mint mindig - az iskolaudvaron fociztunk. Elég nagy zajjal lehettünk, mert kijött a pedellus, és beszüntette a focizást, és csendre intett bennünket. Az osztály zöme visszavonult az osztályterembe, néhányan nekiestünk az iskolaudvaron található ivókútnak, hogy a foci után szomjunkat oltsuk. Valószínűleg a csobogó víz hatására úgy éreztem, hogy menten bepisilek, ezért vágtában az iskolaudvar hátulján álló WC-be futottam. Ez még az a régifajta falusi iskola-WC volt: kívül-belül hófehérre meszelt, ám nem éppen a mai higiéniai fogalmaink szerint való. A WC-ben két helyiség volt: az egyikben deszkalapokból összeállított „nagydolgozó” rész, amelyen az ülőkék is deszkából voltak, azon volt vágva a lyuk, azon pedig farostlemezből egy fogantyúval ellátott fedő. A másik helyiségben a fal kb. 1 méteres magasságig kátránnyal volt kifestve, alatta a betonpadló és a fal találkozásánál pedig egy vályúszerű mélyedés, amelynek a feladata volt a vizelet elvezetése az aknába. Nem ám porcelán piszoár! Nos, itt tulajdonképpen csak úgy lehetett pisilni, hogy az ember fia előkapta a fütyköst, aztán jól előrenyomta, hogy nehogy a nadrágját vizelje le, illetve hogy ne a betonpadlóra csurogjon, mert akkor az ezerfelé fröccsen. Ebből a testtartásból következően viszont aki elővette, annak igen jól láthatóvá vált a farkincája a mellette állók részére.
Ahogy befutottam a WC-be, gyorsan előkaptam a fütyköst, és már engedtem is. Nem is törődtem ekkor azzal, hogy közvetlenül mellettem Laci nevű osztálytársam álldogált. Ahogyan elérkezett a megkönnyebbülés, vettem csak észre, hogy valami nem úgy van, ahogy szokott lenni: Laci előretolt farkán, amely a szokásosnál nagyobb volt (tornaórák előtt és után gyakran láttuk egymásét öltözés közben, hiszen mi fiúk szívesen mutogattuk magunkat meztelenül átöltözés közben, mintegy dicsekedve, hogy ki milyen izmos), húzogatja a bőrt le s föl. Én csak ekkor eszméltem, és megkérdeztem, hogy te mit csinálsz, Laci? Ő meg csak rámnézett, röhögött egyet, és megkérdezte: Te nem szoktál rejszolni?
Meglepetten kérdeztem vissza: Az meg mi? Mondta erre, hogy akkor neked fogalmad sincs arról, milyen kurva jó érzés kiverni a farkadat? Mondtam, hogy nincs. Ekkor már egymás felé voltunk fordulva, és a megrökönyödéstől én még mindig úgy fogtam a farkamat, mint amikor még pisiltem, és csak elképedve néztem rá. Erre azt mondja Laci: idenézz, így kell csinálni. Erre marokra fogta a kemény farkát, és elkezdte ütemesen verni. Én néztem, néztem, és csak kérdeztem: és az tényleg olyan jó? Erre mondja, hogy amikor csinálja az ember az se rossz, de amikor kilő belőle a geci, akkor az igazán jó. Erre megragadta a kezemet, amelyikkel a farkamat fogtam, és el kezdte húzogatni a farkamon, majd levette a kezemet róla, és most már ő fogta a farkamat, és gyakorlott mozdulatokkal el kezdte ütemesen verni. eközben a saját farkát a bal kezébe vette, és azt is verte keményen. Én meglepetésemben meg sem tudtam mozdulni, de hogy Laci valóban értett a farokveréshez, annak hamar meglett a jele: kicsi dákóm keményen állta a sarat egy-két percig, majd  pillanatok alatt elkezdett rángatózni és sárgásfehér folyadékával lespriccelte Laci tornanadrágját. Egy pár másodperc múlva ő is leköpött engem a gecijével. Akkoriban még nem volt papír zsebkendő, a WC „szarós” részén pedig a leporellószerűen lapokra hajtogatott szabvány fényes WC-papír volt kirakva, amelynek a nedvszívó képessége a nullához konvergált. No, hát ezzel próbáltuk meg letörölni magunkról a másik gecijét, ám inkább csak szétkenni sikerült. Ez nagyon nem tetszett nekünk, mondván még rájönnek, mit csináltunk, ezért lóhalálában, hogy mások meg ne lássanak így gecisen, átszaladtunk a tornaterem öltözőjébe, és ott a zuhanyzóknál tenyerünkbe eresztett hideg vízzel jó alaposan lemostuk magunkról a gecit. Ennek egyenes következményeként viszont úgy néztünk ki, mint az ázott veréb, szinte minden részünk csurom víz volt deréktól lefelé.
Mikor megkérdezte a pedellus, hogy mit csináltatok már megint, erre a válasz automatikusan szaladt ki mindkettőnk szájából: Ez a marha lefröcskölt! Ami hát alapvetően igaz is volt, bár nem éppen úgy, ahogyan azt a pedellus bácsi gondolta.
Én otthon féltem a lelepleződéstől (mivel az egy évvel fiatalabb húgommal egy szobánk volt, attól meg még inkább tartottam, hogy a szüleim kapnak rajta), ezért otthon nem is mertem egy ideig próbálkozni a farokveréssel. Ám a suliban Lacival gyakran megkérdeztük egymást: Na nincs kedved egy kis reszeléshez (a rejszolás helyett mondtuk)? Ilyenkor hátravonultunk a WC-be, és adtunk a farkunknak.
Ám egyszer nem voltunk elég óvatosak, és nem vettük észre, hogy a WC-ben van még valaki, mert bár mi a pisilős részen voltunk, de az ülőkés részen az egyik fakkban ott lapult egy nyolcadikos. És amikor a legjobban bele voltunk melegedve, egyszer csak odaugrott mellénk Pista, a nyolcadikos, és hatalmas álló farkát verve, azt mondta, hogy ha most azonnal nem verjük ki az ő farkát is, akkor megy és beárul minket az osztályfőnökünknél, hogy mi itt a WC-ben egymás farkát szoktuk kiverni.
Megijedtünk a meglepetéstől is, meg a Pista farkától is, amely nagyobb volt, mint 20 cm, és a töve is igen szőrös volt (szemben a mi kis még csak pelyhedző „férfiasságunkkal”), és a félelemtől áthatva igen hamar ráálltunk, és egyszer az egyikünk, majd a másikunk kezdte el kiverni a Pista farkát. Ám úgy látszik, Pista igencsak fellelkesült a pillanat győztes mámorától, mert egyszer csak azt mondta, hogy most pedig kapjátok be szépen a farkamat. Erre mi még jobban megijedtünk, ám Laciban még volt annyi kurázsi, hogy azt mondta Pistának, hogy menj a büdös picsába. Na, több se kellett Pistának, akkora kokit nyomott a Laci fejére, hogy az felvisított a fájdalomtól. Erre Pista megígérte, hogy ha nem kapjuk be, akkor ennek is lesz még folytatása (mármint a kokinak), és mivel Pista kb. kétszer akkora súlyú volt mint mi, illet komolyan venni a fenyegetés súlyát. Odafordult Lacihoz, tenyerével a feje tetejénél fogva lenyomta a földre, térdelő helyzetbe és a farkát odanyomta a Laci orra alá, aki kénytelen kelletlen kinyitotta, ám ebben a pillanatban egy erőteljes lökéssel a Pista farka már benn is volt a szájában. A Pista tulajdonképpen szájbabaszta Lacit, aki csak hörgött és hörgött, levegőt is alig tudott venni szegény. Egy-két perc elteltével odafordult hozzám, és most engem kényszerített térdre, és kapatta be velem a hatalmas farkát. Engem is szájbabaszott. Nagyon nem volt ínyemre a dolog, és én is csak fuldokoltam, mert a farka alig fért a számba, ráadásul gyakran tövig nyomta, olyannyira, hogy el is hánytam magam. Erre lehülyekispöcsözött, majd visszanyomta Laci szájába a farkát, mondván, hogy szopjad kis köcsög.
Mondanom sem kell, hogy a művelet közben mind a kettőnknek az addig kemény farkunk teljesen lelohadt, jelezvén, hogy nem igazán élvezzük az erőszakot. Igen rövid idő alatt Pista hatalmas farka eldurrant, telelőtte Laci száját gecivel, aki majdhogynem megfulladt a váratlan a torkára spriccoló adagtól.
Ilyen következmények után a Lacival elhatároztuk, hogy ezt a mocskos tetű Pistát egyszer úgy megverjük, hogy még a szeme is kifolyjon. Ám gyakorlatilag erre nem került sor, ami az erőviszonyok tükrében érthető is volt.
Ettől kezdve viszont már soha többé nem mentünk (legalábbis együtt már nem) hátra a WC-be, úgy hogy közös farokverésünknek ezzel vége szakadt.

10-12 éves koromra tudok visszaemlékezni, legalábbis a szexuális vonatkozású élmények tekintetében.
Abban az időben többször láttam anyukámat, amikor éjjel mentem ki vécére, és anyukám éppen a fürdőszobából lépett ki anyaszült meztelenül.
Nemigen tudtam ezt még hova tenni, csak izgalmasnak találtam a dolgot. Ennek majd csak később lett jelentősége, amikor 14-15 évesen, maszturbálások közepette, felidéződtek ezek a képek agyamban, és akkor szinte pillanatok alatt elsültem.
A következő „szexuális” élmény az volt, amikor a szomszéd kislánnyal (aki 1 évvel volt idősebb csak nálam, de mint tudjuk, a lányok ebben a korban sokkal hamarabb érnek), valamint a húgommal (aki pedig egy évvel fiatalabb nálam) egy nyáron, amikor úgy 12 éves lehettem, a vécé háta mögött, az orgonabokor jótékony takarásában, a szomszéd lány kezdeményezésére, aki incselkedett velünk, hogy nem merjük megmutatni, mi van a bugyink alatt, a további cikizést nem tűrve, pillanatok levettük mindhárman a bugyinkat.
Ekkor kiderült, hogy a szomszéd lány puncija már szőrös, és már a melle is elég fejlett volt, ehhez képest az én fütykösöm körül még semmilyen szőr nem volt látható, mint ahogyan a húgom puncija is teljesen szőrtelen, „éretlen” volt. A húgomnak még a melle sem kezdett nőni. Mindezek ellenére meglehetős érdeklődést tanúsítottak a fütyim iránt. Én, konstatálva, hogy tulajdonképpen semmi újat nem látok, különösebb érdeklődést nem mutattam a lányok puncija iránt, hiszen a húgom punciját már láttam korábban sokszor, mert egy-két évvel azelőttig gyakran fürödtünk egy kádban, úgy hogy különösebben szégyellősek sem voltunk ekkortájt egymás előtt, bár különösebben nem is mutogattuk magunkat egymásnak, ám már furcsállottuk, hogy a szüleink már nem engednek együtt fürödni. A szomszéd lány punijából meg a sok szőr miatt amúgy sem sok látszott, olyat, mármint szőrös pinát meg már láttam (anyukámét, ahogy fentebb említettem). 
Szóval ott tartottunk, hogy a lányok érdeklődve kezdték el tapogatni a fütyimet, simogatták a kis csupasz golyóimat, simogatták a fütykösömet, a szomszéd lány kicsit erőteljesebben is megfogta, megszorította, és elkezdte mozgatni a bőrt rajta, ami elég szokatlan és kissé fájdalmas is volt, mert én nem szoktam akkoriban a bőrt hátrahúzni a fütyüsömön, és ezért meg is lepett, mit művelt vele. Bár szokatlan volt, és fájt is, azt sikerült elérnie, hogy a fütyüsöm megkeményedett. Ettőől kezdve mind a ketten szorongatták, gyomrozták a fütyüst, ám azon kívül, hogy néha panaszosan feljajdultam, különösebb „eredményt” nem tudtak elérni, így aztán a játék abbamaradt.
Bár ez a játék abbamaradt, azért következménye még lett a későbbiekben.