Térdre!

A szoba közepén térdelsz. Kaptál egy lepedőt, azt kell szétterítened a földön. Lassan haladsz vele. Tudod, hogy nem maradhat gyűrődés rajta. Gondosan körbemászod, hiszen fölállnod nem szabad. A kezemben van egy nadrágszíj, félsz hát, hogy valamit elrontasz. Elég régen csinálod, érzed, hogy nemsokára elveszítem a türelmemet. Az előbb már felmordultam, ezért már-már kapkodsz, pedig bilincsben igen nehéz dolgod van. Annak örülsz, hogy a bokáidat nem bilincseltem meg. Lerakom a könyvet és a nadrágszíjat a kezemből és felállok, a konyhába megyek. Egy pillanatra megnyugszol, de nemsokára visszajövök. A kezemben egy csomó gyertya van. Lerakom melléd a földre. Hiába tudod a dolgod, kissé tanácstalan vagy, hiszen nem hoztam gyufát. Nem szabadna, de rám nézel. Egy ideig nem szólok semmit, majd rád mordulok, "Na mi lesz??!?!?!". A durva hang emlékeztet arra, amit régen tanítottam neked: kutya módjára kellene pitizned. Kezeidet felemeled a földről és lógatva előretartod - már amennyire a bilincs engedi.